Ha valaki megkérdezi, szoktam-e horror filmeket nézni, egy ideje jól körvonalazott válaszként hangoztatom, van elég szörnyűség a világban, nincs rá szükségem, hogy pluszban is rettegést generáljak magam körül. Mondom ezt úgy, hogy szerencsére soha nem ért nagy T-betűs trauma életemben. Legalábbis nem közvetlenül. Sosem tudnám viszont elbagatellizálni sem magam, sem mások nehézségeit. Ennél pedig csak…
Meg a francokat. Nincs minden rosszban jó. De leginkább, kit érdekel a jó keresése, amikor éppen összeszakad az ember mellkasa, kiszakad a szíve, földbe gyökerezik a lába, mozdulni sem bír a fájdalomtól? És miért is kéne mindig a jót keresni? Miért is ne lehetne belátni, ha egy helyzet rothadó őrlőfogakkal rágott meg és köpött ki,…
A reggel óta bevetetlen ágyam mellett kuporgok. A fehér háttér előtt villogó kurzor tétován pislog vissza rám a késő őszi naplemente narancsos árnyalatainak félhomályából. Sietősen indult a reggel. Valahol meg kellett húzni egy határt a fontossági sorrendben és a szokásos kötelezettségek előtt én egy pillanatra magamat és a felfrissülést választottam. Különösen, mivel a ma reggeli…
A kijelzőn üzenet: készüléke harminc másodperc múlva kikapcsol. Én pedig fejvesztve kutatok a töltőm után, miközben iróniával túlfűtött gondolatként fut át az agyamon, vajon a saját feltöltődésemről miért nem sikerül néha ennyire kétségbeesett igyekezettel gondoskodnom? Két másodperccel az idő lejárta előtt sikerül csatlakoztatnom. A mai nap is tele van sikerélményekkel. A gondolat persze velem marad,…
Színek szerint sorakozó gerincek a könyvespolcon, élükre hajtogatott ágyneműk a szekrényben, gondosan lefűzött dokumentumok a komódban és a szatyrok nélküli szatyor. Mégis micsoda utópia ez? Aligha tudok elképzelni olyan embert, akinek ne csengene ismerősen a tinikori dorgálás a költői túlzásként disznóóllal azonosított gyerekszobáról. De most sem Marie Condo szól majd belőlem, bár bevallom, a Netflix…
Szürke alapon ezüst tollakkal és pálmalevelekkel díszített. Visszahajló mágneses fémzárral. A lapjai alulnézetből három nagy hullámba rendeződtek, mert egyszer eláztattam, amikor Ciprusról hazafelé a hátizsákomba helyezett kulacs úgy döntött, köszöni szépen, inkább nem tartaná magában a beletöltött vizet. A történelem pedig kellemes kis hasonlatként ismétli meg a fenti incidenst, amikor egy vasárnap délelőtt úgy döntök,…
