A teljesebb élmény érdekében, úgy döntöttem, mostantól az aktuális bejegyzés megírásának háttérzenéjét is ajánlom olvasáshoz. Mielőtt olvasni kezdesz, katt a linkre kis hangulati megalapozáshoz és ezzel együtt olvasd: Someting’s Got a Hold on Me – Etta James Éjszaka lehűlt a levegő. Az eső és a szél hangjára is felkeltem. Aztán arra ébredtem, hogy megint az összes…
A teljesebb élmény érdekében, úgy döntöttem, mostantól az aktuális bejegyzés megírásának háttérzenéjét is ajánlom olvasáshoz. Mielőtt olvasni kezdesz, katt a linkre kis hangulati megalapozáshoz és ezzel együtt olvasd: Whiplash – The Night Lands Napon száradt ágynemű illata szivárogja tele a szobát. Ez a tér egyetlen látható töltőanyaga a kedves rumli mellett, amit napok óta sokkal kevésbé…
Majd jól elolvasom, mit írtál rólam – mondtad, miközben én a tengert néztem, a hullámok helyett csak a te hangodat hallva. De le lehet-e írni azt, amit az ember átérezni is alig bír? A könnyedséget, amit soha senki más kezei között nem tapasztalt. A biztonságot, amit az első érintéstől kezdve érzett. A bizalmat, amit önkéntelenül,…
A teljesebb élmény érdekében, úgy döntöttem, mostantól az aktuális bejegyzés megírásának háttérzenéjét is ajánlom olvasáshoz. Mielőtt olvasni kezdesz, katt a linkre kis hangulati megalapozáshoz és ezzel együtt olvasd: Back from the Fire – Gold Brother Nyolc műbőr forgószék terpeszkedik pöffeszkedve a tárgyalóasztal körül, de a játékban csak egy embernek és a vállalatnak jut hely.…
… mondta anyukád minden egyes vérvételkor gyerekkorodban, amikor még nem tudtad, hogy nincs mitől félned és az apró tűszúrás a kanyarban sincs más fájdalmakhoz képest. Aztán egy reggel felkeltél és az első szembejövő hír szerint a narancsfejű nagyúr az éjszaka folyamán torpedót játszott egy olyan makettasztalon, ami nem is az övé. Minden higgadtságod ellenére egy…
Fehér por borította olajfák mentén emelkedtem négyszáz méterrel a tengerszint felé. Júniusi nap a Földközi-tenger közepén, a déli szél mégis a csontomig hatol. Húgom jut eszembe, aki biztosan fázna, de töredelmesen bevallom, valahol, gondolatban én is az esti forró zuhanyt és teát tervezgetem. A bőröm ragadni kezd a párától, a frissen mosott hajam illata sóval…
De írhattam volna halloumit is. Vagy fetát, vagy görög joghurttal töltött várárkot. Vagy bármit, ami a kolbásznál helyibb jellegzetesség. De „de”-vel nem kezdünk mondatot. Egyébként meg harminckét évesen amúgy is szülni kéne. Legalább harmadjára. Meg hát ugye házas se vagyok. És szégyelljem magam, amiért még jogsim sincs. Se házam, se kocsim, se befektetésem. Mégis mi…
A vízforraló ebben a pillanatban kapcsolt le. Reggelizni akartam, éhes vagyok, mégis az írást választom. Az jár a fejemben, hogy lehetek ennyire másmilyen, mint a pár héttel ezelőtti önmagam? Néhány perce egyes szám harmadik személyben jöttek a gondolatok. Ettől csak még távolibbnak tűnt minden, amit nem taszíthatok el magamtól, mert a dolog nyitja pontosan abban…
Törökülésben ülök a napsütötte szőnyegemen. Az ebéd utáni kajabébit a gyűrött pasztell rózsaszín ingem takarja, amibe kétszer is beleférnék, de a színe olyan jól illik a saját árnyalataimhoz, hogy valahányszor felveszem, azt érzem, a világ végezetéig ebben szeretnék élni. Aztán valahogy mindig visszakerül a szekrénybe. Elképzelem, hogy egész nap ebben az ingben parádézom. Ebben mosogatok,…
A kedvenc fekete bodym háta csurom víz lett az izzadtságtól. Abban a percben vert le, amikor a saját világnézetem szerinti gondolatokat hangosan is kimondtam egy helyzetben, ahol ez nem volt konvencionális. Nem lettem szimpatikus. Szemrebbenésekből leszűrtem a pillanatot, amikor elvágtam magam, mégsem bánom. A metróaluljáró felé tartva egy üvegfelület biztosított róla, még egyben vagyok, bár,…
