A teljesebb élmény érdekében, úgy döntöttem, mostantól az aktuális bejegyzés megírásának háttérzenéjét is ajánlom olvasáshoz. Mielőtt olvasni kezdesz, katt a linkre kis hangulati megalapozáshoz és ezzel együtt olvasd: Whiplash – The Night Lands Napon száradt ágynemű illata szivárogja tele a szobát. Ez a tér egyetlen látható töltőanyaga a kedves rumli mellett, amit napok óta sokkal kevésbé…
De írhattam volna halloumit is. Vagy fetát, vagy görög joghurttal töltött várárkot. Vagy bármit, ami a kolbásznál helyibb jellegzetesség. De „de”-vel nem kezdünk mondatot. Egyébként meg harminckét évesen amúgy is szülni kéne. Legalább harmadjára. Meg hát ugye házas se vagyok. És szégyelljem magam, amiért még jogsim sincs. Se házam, se kocsim, se befektetésem. Mégis mi…
A kedvenc fekete bodym háta csurom víz lett az izzadtságtól. Abban a percben vert le, amikor a saját világnézetem szerinti gondolatokat hangosan is kimondtam egy helyzetben, ahol ez nem volt konvencionális. Nem lettem szimpatikus. Szemrebbenésekből leszűrtem a pillanatot, amikor elvágtam magam, mégsem bánom. A metróaluljáró felé tartva egy üvegfelület biztosított róla, még egyben vagyok, bár,…
Vettem egy farmert a Vinteden. A sok eredménytelen bolti próbálkozás után úgy voltam vele, egye fene, a lány lemérte nekem, centik alapján jónak tűnik, hátha pont a vakrandi jön be. Nem jött. Derékban kétszer beleférnék, csípőben szűk, bizonyos területeit a sivatag irigyelné, a hossza pedig … mintha csak rám öntötték volna. Még mielőtt kamasz koromban…
A főn tizenöt fokos meleget fújt a nyugati országrészbe. Igyekszem nem túlöltözni a decembert, ahogy gyerekkoromban megtanultam. Egy ideje sikerül finomhangolnom a saját túlféltésemet, de óvatlan pillanatokban még mindig alattomosan támad és a sállal ötvözött pufi dzsekinél is könyörtelenebbül fojtogat. Mélyen a szegycsontom alatt. Nagy levegő; de mintha sehogy sem férne el. Nem is fér.…
Ha valaki megkérdezi, szoktam-e horror filmeket nézni, egy ideje jól körvonalazott válaszként hangoztatom, van elég szörnyűség a világban, nincs rá szükségem, hogy pluszban is rettegést generáljak magam körül. Mondom ezt úgy, hogy szerencsére soha nem ért nagy T-betűs trauma életemben. Legalábbis nem közvetlenül. Sosem tudnám viszont elbagatellizálni sem magam, sem mások nehézségeit. Ennél pedig csak…
Meg a francokat. Nincs minden rosszban jó. De leginkább, kit érdekel a jó keresése, amikor éppen összeszakad az ember mellkasa, kiszakad a szíve, földbe gyökerezik a lába, mozdulni sem bír a fájdalomtól? És miért is kéne mindig a jót keresni? Miért is ne lehetne belátni, ha egy helyzet rothadó őrlőfogakkal rágott meg és köpött ki,…
A reggel óta bevetetlen ágyam mellett kuporgok. A fehér háttér előtt villogó kurzor tétován pislog vissza rám a késő őszi naplemente narancsos árnyalatainak félhomályából. Sietősen indult a reggel. Valahol meg kellett húzni egy határt a fontossági sorrendben és a szokásos kötelezettségek előtt én egy pillanatra magamat és a felfrissülést választottam. Különösen, mivel a ma reggeli…
