A késői pirkadat monokrómjának ólmos szemhéjai mögül pásztázom a testem. A párnát, amit öleltem, valamikor hajnal négy körül hagyta hátra a bensőmben lomtalanító dac. Fáradhatatlanul dolgozott a sötétben, én pedig ilyenkor szeretem leginkább, mert értelem nélkül bízhatom rá magam. Szabadon teheti a dolgát; a lakás különböző pontjain heverő kupacokkal reggel is ráérek foglalkozni. Van az…
Csak engedd el – olyan ez, mint halottnak a csók. Mint döglött lovon a patkó. Szarnak egy pofon. Leszaromnak a tabletta. Utóbbit csak én találtam ki. Ilyet ne keress a közmondások jegyzékében. Azt hisszük, ez a … nevezzük jótanácsnak, valamiféle világmegváltó varázsmondat, éppen ezért, ha kell, ha nem, puffogtatjuk. Nem ítélkezem, én sem vagyok különb.…
Valaki szerint régen minden jobb volt, mások szerint régen is így volt. Akad, aki ragaszkodik a gondolathoz, hogy a vér nem válik vízzé. De ez utóbbit majd egy másik bejegyzésben fejtegetem. Én azt gondolom, a memória jótékony és trükkös jószág. Emellett, hogy mindhárom igaz lehet egyidejűleg. Túl sok szálon lógnak egyszerre a gondolataim, amiket igyekszem…
A kijelzőn üzenet: készüléke harminc másodperc múlva kikapcsol. Én pedig fejvesztve kutatok a töltőm után, miközben iróniával túlfűtött gondolatként fut át az agyamon, vajon a saját feltöltődésemről miért nem sikerül néha ennyire kétségbeesett igyekezettel gondoskodnom? Két másodperccel az idő lejárta előtt sikerül csatlakoztatnom. A mai nap is tele van sikerélményekkel. A gondolat persze velem marad,…
A mai egy nagyon kedves szombat reggel. Lassan ébredeztem a nappal, és próbáltam visszaemlékezni az álomfoszlányaimra. Nyújtózkodás közben kitapintottan magam mellett a naplómat, amit az esti hirtelen elálmosodás velem altatott. Megsimogattam, mert annyira hálás vagyok érte. Újabb nyújtózkodás közben, már felülve igyekeztem letapogatni a testemben való jelenlétem. Kissé ólmos, izomlázas tagokkal vonszoltam ki magam a…
