Úszni az árral

Fehér por borította olajfák mentén emelkedtem négyszáz méterrel a tengerszint felé. Júniusi nap a Földközi-tenger közepén, a déli szél mégis a csontomig hatol. Húgom jut eszembe, aki biztosan fázna, de töredelmesen bevallom, valahol, gondolatban én is az esti forró zuhanyt és teát tervezgetem. A bőröm ragadni kezd a párától, a frissen mosott hajam illata sóval…

Elolvasom

Kolbászból kerítés

De írhattam volna halloumit is. Vagy fetát, vagy görög joghurttal töltött várárkot. Vagy bármit, ami a kolbásznál helyibb jellegzetesség. De „de”-vel nem kezdünk mondatot. Egyébként meg harminckét évesen amúgy is szülni kéne. Legalább harmadjára. Meg hát ugye házas se vagyok. És szégyelljem magam, amiért még jogsim sincs. Se házam, se kocsim, se befektetésem. Mégis mi…

Elolvasom

Ki korán kel

A késői pirkadat monokrómjának ólmos szemhéjai mögül pásztázom a testem. A párnát, amit öleltem, valamikor hajnal négy körül hagyta hátra a bensőmben lomtalanító dac. Fáradhatatlanul dolgozott a sötétben, én pedig ilyenkor szeretem leginkább, mert értelem nélkül bízhatom rá magam. Szabadon teheti a dolgát; a lakás különböző pontjain heverő kupacokkal reggel is ráérek foglalkozni. Van az…

Elolvasom

A régi szép idők

Valaki szerint régen minden jobb volt, mások szerint régen is így volt. Akad, aki ragaszkodik a gondolathoz, hogy a vér nem válik vízzé. De ez utóbbit majd egy másik bejegyzésben fejtegetem. Én azt gondolom, a memória jótékony és trükkös jószág. Emellett, hogy mindhárom igaz lehet egyidejűleg. Túl sok szálon lógnak egyszerre a gondolataim, amiket igyekszem…

Elolvasom

Lassan járj

A mai egy nagyon kedves szombat reggel. Lassan ébredeztem a nappal, és próbáltam visszaemlékezni az álomfoszlányaimra. Nyújtózkodás közben kitapintottan magam mellett a naplómat, amit az esti hirtelen elálmosodás velem altatott. Megsimogattam, mert annyira hálás vagyok érte. Újabb nyújtózkodás közben, már felülve igyekeztem letapogatni a testemben való jelenlétem. Kissé ólmos, izomlázas tagokkal vonszoltam ki magam a…

Elolvasom

Ami nem öl meg, az

Gőzölgő chai latte fűszeres illata és egy szelet torta. Csak ez jár a fejemben, ahogy a borús vasárnap délelőttben az egyik kedvenc kávézóm felé tartok. Mert ma ez a dolgom. Ezt tűztem a teendőlistám egyetlen pontjára és nem vagyok hajlandó miatta rosszul érezni magam. Közben dúl bennem a hét feszültsége és az összes stressz, amit…

Elolvasom