Törökülésben ülök a napsütötte szőnyegemen. Az ebéd utáni kajabébit a gyűrött pasztell rózsaszín ingem takarja, amibe kétszer is beleférnék, de a színe olyan jól illik a saját árnyalataimhoz, hogy valahányszor felveszem, azt érzem, a világ végezetéig ebben szeretnék élni. Aztán valahogy mindig visszakerül a szekrénybe. Elképzelem, hogy egész nap ebben az ingben parádézom. Ebben mosogatok,…
Valamikor általános iskolás koromban még versekkel próbálkoztam. Volt egy, aminek a miért címet adtam. Sosem számoltam meg, hányszor szerepelt benne a miért szó maga, de úgy saccolom, nagyjából minden második az lehetett. Ma különösen erősen kísért az erőltetett rímek sora. Akkor még nehezebb volt szavakká formálnom a gondolatokat, az érzelmeket gondolatokká pedig egyenesen elképzelhetetlen. A…
Az imént fejemben kiforrott cím hosszú percek óta követeli, hogy írjak. Az elmélet is megvan, mégis bambán ülök a kurzor felett és próbálok rájönni, hogyan is kezdhetnék bele. Tegnap a szokásoshoz képest is sokkal jobban idegesített a tűzijáték. Főleg az a nagyjából negyedórás parádé, amit közvetlenül az ablakom alatt nyomattak, és amelyik hatására tizenöt percre…
