Valamikor általános iskolás koromban még versekkel próbálkoztam. Volt egy, aminek a miért címet adtam. Sosem számoltam meg, hányszor szerepelt benne a miért szó maga, de úgy saccolom, nagyjából minden második az lehetett. Ma különösen erősen kísért az erőltetett rímek sora. Akkor még nehezebb volt szavakká formálnom a gondolatokat, az érzelmeket gondolatokká pedig egyenesen elképzelhetetlen. A…
A késői pirkadat monokrómjának ólmos szemhéjai mögül pásztázom a testem. A párnát, amit öleltem, valamikor hajnal négy körül hagyta hátra a bensőmben lomtalanító dac. Fáradhatatlanul dolgozott a sötétben, én pedig ilyenkor szeretem leginkább, mert értelem nélkül bízhatom rá magam. Szabadon teheti a dolgát; a lakás különböző pontjain heverő kupacokkal reggel is ráérek foglalkozni. Van az…
A szokásos sípolás kíséretében lépek be a lépcsőházba; hallom, ahogy bezáródik mögöttem az ajtó. A lifthez lépve látom, ma nem egyedül utazom. Egy négy-öt éves forma kislány és az anyukája lesznek az útitársaim. Mire oda érek, a tizediket jelző gomb az anyai intelem ellenére már lilán világít a zöld tengerben. Megkérdezem beférek-e, majd gondosan helyet…
Felnőtt éveimre alapbeállításommá vált, hogy a világot is elcipeljem a hátamon egyedül. Tíz emberből minimum nyolc pedig valószínűleg félszeg, alig látható fejbiccentéssel, némán bólogatva ért egyet az első mondatot olvasva. Mindannyiunknál saját korai tapasztalataink vetették a túlfüggetlenedés melegágyát, a kis csemeték önálló ültetgetése és nevelgetése viszont egy ponton észrevétlenül vált a saját alattomos mindennapi tevékenységi…
A főn tizenöt fokos meleget fújt a nyugati országrészbe. Igyekszem nem túlöltözni a decembert, ahogy gyerekkoromban megtanultam. Egy ideje sikerül finomhangolnom a saját túlféltésemet, de óvatlan pillanatokban még mindig alattomosan támad és a sállal ötvözött pufi dzsekinél is könyörtelenebbül fojtogat. Mélyen a szegycsontom alatt. Nagy levegő; de mintha sehogy sem férne el. Nem is fér.…
