Ha valaki megkérdezi, szoktam-e horror filmeket nézni, egy ideje jól körvonalazott válaszként hangoztatom, van elég szörnyűség a világban, nincs rá szükségem, hogy pluszban is rettegést generáljak magam körül. Mondom ezt úgy, hogy szerencsére soha nem ért nagy T-betűs trauma életemben. Legalábbis nem közvetlenül. Sosem tudnám viszont elbagatellizálni sem magam, sem mások nehézségeit. Ennél pedig csak…
Meg a francokat. Nincs minden rosszban jó. De leginkább, kit érdekel a jó keresése, amikor éppen összeszakad az ember mellkasa, kiszakad a szíve, földbe gyökerezik a lába, mozdulni sem bír a fájdalomtól? És miért is kéne mindig a jót keresni? Miért is ne lehetne belátni, ha egy helyzet rothadó őrlőfogakkal rágott meg és köpött ki,…
A reggel óta bevetetlen ágyam mellett kuporgok. A fehér háttér előtt villogó kurzor tétován pislog vissza rám a késő őszi naplemente narancsos árnyalatainak félhomályából. Sietősen indult a reggel. Valahol meg kellett húzni egy határt a fontossági sorrendben és a szokásos kötelezettségek előtt én egy pillanatra magamat és a felfrissülést választottam. Különösen, mivel a ma reggeli…
A kijelzőn üzenet: készüléke harminc másodperc múlva kikapcsol. Én pedig fejvesztve kutatok a töltőm után, miközben iróniával túlfűtött gondolatként fut át az agyamon, vajon a saját feltöltődésemről miért nem sikerül néha ennyire kétségbeesett igyekezettel gondoskodnom? Két másodperccel az idő lejárta előtt sikerül csatlakoztatnom. A mai nap is tele van sikerélményekkel. A gondolat persze velem marad,…
A mai egy nagyon kedves szombat reggel. Lassan ébredeztem a nappal, és próbáltam visszaemlékezni az álomfoszlányaimra. Nyújtózkodás közben kitapintottan magam mellett a naplómat, amit az esti hirtelen elálmosodás velem altatott. Megsimogattam, mert annyira hálás vagyok érte. Újabb nyújtózkodás közben, már felülve igyekeztem letapogatni a testemben való jelenlétem. Kissé ólmos, izomlázas tagokkal vonszoltam ki magam a…
Gőzölgő chai latte fűszeres illata és egy szelet torta. Csak ez jár a fejemben, ahogy a borús vasárnap délelőttben az egyik kedvenc kávézóm felé tartok. Mert ma ez a dolgom. Ezt tűztem a teendőlistám egyetlen pontjára és nem vagyok hajlandó miatta rosszul érezni magam. Közben dúl bennem a hét feszültsége és az összes stressz, amit…
Nekem még egész életemben soha, senki nem tanított úgy semmit, hogy aranytálcán, díszpapírba csomagolva nyújtotta volna át. Mama sem. De minden, ami ma vagyok, ő is. Az egész életemet láthatatlanul, szinte a háttérben meghúzódva szőtte át és alakította úgy, hogy az utolsó utáni pillanatig sem vettem észre. Most, ebben a pillanatba fogom csak fel igazán.…
Felbontani egy doboz pisztáciás Lindt bonbont; elkölteni a havi fizetést; elkezdeni egy új, szuper trendi sorozat első évadát, amin manapság mindenki csüng; kora reggeli első mozdulatként a telefonod után nyúlni; belekortyolni a reggeli első kávéba. Tessék, kapásból öt dolog, ami nem nehéz. Klisé megcáfolva, köszönöm a figyelmet! Persze, ennyivel nem úszható meg a dolog. Különösképpen,…
Egyébként mi a baj a szamarakkal? Tényleg nem értem. Minden esetre abban egész gyerekkoromban biztos voltam, hogy eggyel sem szeretném azonosítani magam. Figyi, rágugliztam és a wikipédia magyar parlagi szamár szócikke szerint a helyzet nem tragikus: „Intelligens állat, jól idomítható, emellett igénytelen, szívós, hosszú élettartamú és békés természetű.” Linkelném, de a roppant kreatív „szamár tulajdonságai”…
Színek szerint sorakozó gerincek a könyvespolcon, élükre hajtogatott ágyneműk a szekrényben, gondosan lefűzött dokumentumok a komódban és a szatyrok nélküli szatyor. Mégis micsoda utópia ez? Aligha tudok elképzelni olyan embert, akinek ne csengene ismerősen a tinikori dorgálás a költői túlzásként disznóóllal azonosított gyerekszobáról. De most sem Marie Condo szól majd belőlem, bár bevallom, a Netflix…
