Gőzölgő chai latte fűszeres illata és egy szelet torta. Csak ez jár a fejemben, ahogy a borús vasárnap délelőttben az egyik kedvenc kávézóm felé tartok. Mert ma ez a dolgom. Ezt tűztem a teendőlistám egyetlen pontjára és nem vagyok hajlandó miatta rosszul érezni magam. Közben dúl bennem a hét feszültsége és az összes stressz, amit…
Nekem még egész életemben soha, senki nem tanított úgy semmit, hogy aranytálcán, díszpapírba csomagolva nyújtotta volna át. Mama sem. De minden, ami ma vagyok, ő is. Az egész életemet láthatatlanul, szinte a háttérben meghúzódva szőtte át és alakította úgy, hogy az utolsó utáni pillanatig sem vettem észre. Most, ebben a pillanatba fogom csak fel igazán.…
Felbontani egy doboz pisztáciás Lindt bonbont; elkölteni a havi fizetést; elkezdeni egy új, szuper trendi sorozat első évadát, amin manapság mindenki csüng; kora reggeli első mozdulatként a telefonod után nyúlni; belekortyolni a reggeli első kávéba. Tessék, kapásból öt dolog, ami nem nehéz. Klisé megcáfolva, köszönöm a figyelmet! Persze, ennyivel nem úszható meg a dolog. Különösképpen,…
Egyébként mi a baj a szamarakkal? Tényleg nem értem. Minden esetre abban egész gyerekkoromban biztos voltam, hogy eggyel sem szeretném azonosítani magam. Figyi, rágugliztam és a wikipédia magyar parlagi szamár szócikke szerint a helyzet nem tragikus: „Intelligens állat, jól idomítható, emellett igénytelen, szívós, hosszú élettartamú és békés természetű.” Linkelném, de a roppant kreatív „szamár tulajdonságai”…
Színek szerint sorakozó gerincek a könyvespolcon, élükre hajtogatott ágyneműk a szekrényben, gondosan lefűzött dokumentumok a komódban és a szatyrok nélküli szatyor. Mégis micsoda utópia ez? Aligha tudok elképzelni olyan embert, akinek ne csengene ismerősen a tinikori dorgálás a költői túlzásként disznóóllal azonosított gyerekszobáról. De most sem Marie Condo szól majd belőlem, bár bevallom, a Netflix…
Szürke alapon ezüst tollakkal és pálmalevelekkel díszített. Visszahajló mágneses fémzárral. A lapjai alulnézetből három nagy hullámba rendeződtek, mert egyszer eláztattam, amikor Ciprusról hazafelé a hátizsákomba helyezett kulacs úgy döntött, köszöni szépen, inkább nem tartaná magában a beletöltött vizet. A történelem pedig kellemes kis hasonlatként ismétli meg a fenti incidenst, amikor egy vasárnap délelőtt úgy döntök,…
