Száz szónak is

Valamikor általános iskolás koromban még versekkel próbálkoztam. Volt egy, aminek a miért címet adtam. Sosem számoltam meg, hányszor szerepelt benne a miért szó maga, de úgy saccolom, nagyjából minden második az lehetett. Ma különösen erősen kísért az erőltetett rímek sora. Akkor még nehezebb volt szavakká formálnom a gondolatokat, az érzelmeket gondolatokká pedig egyenesen elképzelhetetlen. A díjlovaglás akadályainak felvonulásában mára viszont ezt is sikerült megugranom. Ezt volt a legnehezebb.

Ma nevet tudok adni a csalódottságnak. Nevet a bánatnak. Nevet a hálának. Nevet a szeretetnek. Ma nevet kap minden, ami unásig ismételt, miért alakú lávacseppek formájában tör felszínre a lelkemből, hogy kénsavként marja az ajkaimat és az arcomat. Aztán a századik egyszavas kérdőmondat homályos tekintetén keresztül mégis tisztul a kép és feldereng, azt hiszem, van az a kőfal, amit nem is akarok megugrani, mert bár szerettem volna, talán nem nekem való.

Csak ülök a békés bánatban, magam elé meredve. Emlékek kergetik egymást a fejemben, amikről egyelőre nem sikerül eldöntenem, fél igazságok, vagy fél hazugságok voltak. Az egyetlen bizonyosságom a befejezett befejezetlenség, meg, hogy jól leszek, mert azelőtt is jól voltam, hogy esélyt adtam az esélytelennek.

Lebegek békésen a szökőárban. Egyetlen kósza gondolat emlékeztet csak a korábbi pajzsomra, végül rájövök, nincs már olyan érzelem, ami megijeszt; mindegyiket megszelidítettem. Még haragudni sem tudok, mert a sajátommal együtt az összes félelem mellé képet társítottam. Mindent értek.

Az archívum ajtaja nyikorogva tárul. Szinte üres, por lepte polcok emlékeztetnek, milyen régen jártam erre. Az út elején azt hittem a kulcsom is végleg elveszett. Aztán valahogy megtaláltam, de ma kicsit boldogabb lennék, ha nem így lenne. A dosszié betelt, a fedlapra még nem írtam címet. Egyetlen, gyűlölt, hitetlenkedő, ceruzás betűig jutottam, de majd alszom rá párat; meglesz. Itt-ott kilógó szavak emlékeztetnek csak a miértekre. Gondosan visszatömködöm őket, mert egynek sincs értelme… fuss el véle.